This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Kardos G. György, Hungarian biography

Image of Kardos G. György
Kardos G. György
 

Biography

(Budapest, 1925. május 10. – Budapest, 1997. november 22.)
1944-ben a jugoszláviai Borba, munkatáborba hurcolták. A tábor felszabadításakor csatlakozott a kapukat megnyitó jugoszláv partizánokhoz. Kalandos hónapok utána a háborúban álló Palesztinába – a mai Izrael állam területére – utazott, katona volt, az izraeli hadsereg tagja lett. 1951-ben tért vissza Magyarországra. Fizikai munkásként – kőművesként – dolgozott. 1955–56-ban az utóbb az 1956-os forradalom egyik gócaként számontartott (tehát az 1950-es évek végén az ellenforradalom egyik bázisaként elítélt) győri Kisfaludi Színházban tevékenykedett dramaturgként. 1956 és 1958 között a Magyar Rádió a munkahely, 1958-tól 1965-ig, valamint 1972-től 1974-ig az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a minőségben, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult. Az 1990 előtti mintegy másfél évtizedben az Élet és Irodalom munkatársa, a legegyénibb hangú hazai közírók egyike. 1990-től a Kurírnál, 1994 után ismét az Élet és Irodalomnál működött. Díjai: 1978 – József Attila-díj; 1984 – Déry Tibor-jutalomdíj; 1992 – Aranytoll; 1993 – Krúdy Gyula-díj; 1995 – Literatúra-díj; 1997 – Márai Sándor-díj.
Bár ifjúkorától kezdve élt benne az írói, újságírói pálya iránti vonzódás, a fenti pályaképből kitetsző külső körülmények, valamint aprólékos gondosságot és bohém halogatást elegyítő munkamódszere a kései, ám annál gyorsabb sikerű alkotói indulást jelölte ki számára. 1968-ban látott napvilágot Avraham Bogatir hét napja című regénye, palesztinai, önéletrajzi élményeinek epikai transzportálása. Ezt 1971-ben a Hová tűntek a katonák? Folytatta, 1977-ben A történet vége egészítette ki trilógiává.
További munkái: Villon és a többiek (1978, rockmusical Mészöly Dezsővel); Jutalomjáték (1993, regény); Ez is én vagyok (1996, publicisztikák); Csak úgy mesélek (2000, publicisztikák) Számos filmforgatókönyvet írt, amit Nívó-díjjal is jutalmaztak: Mese habbal; Én és a kisöcsém; Kérők; Keménykalap és krumpliorr Nyelvtudását – nyolc nyelven beszélt – kamatoztatta a német és az olasz televíziónál, többször dolgozott nekik.
Regényhármasában a klasszikus mintákat követő, olykor dokumentumszerűen hiteles realista ábrázolás a későmodern regénytechnikák tér- és időfelbontó elemeivel, grammatikai eljárásaival dúsul. E regények viszonylag csekély teret nyitottak páratlan humorának. Annál bővebben áradnak az abszurd és a groteszk elemek más műveiben. Iróniája, szarkazmusa, lényeglátó jelenségközelítése, a látszólagos csevegés ellenére szigorúan kimunkált, pallérozott beszédmódja hol filantrópnak, hol mizantrópnak mutatja.

Az életrajzot írta TARJÁN TAMÁS
Anthology ::
Literature ::
Translation ::

minimap