This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Csokits János, Hungarian biography

Image of Csokits János
Csokits János
(1928–2011)
 

Biography

Csokits János (1928–2011), Budapesten jogásznak készült, de a Mindszenty-perből azt a tanulságot vonta le, hogy a kommunista Magyarországon a jog, mint olyan, elvesztette klasszikus értelmét és tartalmát, tehát az első adódó alkalommal kiszökött Ausztriába, majd Párizsban telepedett le. Egyike azoknak, akik emigránsként lettek magyar költők.

  1960-ban hosszan időzött Londonban és elmélyítette barátságát a kor legígéretesebb  költő-tehetségével, Ted Hughes-szal. Csokits János a távolból is mindig szoros figyelemmel kísérte a magyarországi irodalmi életet, és erősen hatott rá Pilinszky költészete. Erről beszélt igen lelkesen angol barátjának, aki – bár a szigetország költői ritkán vállalkoznak kis országok kortárs verseinek angol műfordítására – elkezdte Pilinszky János legütősebb költeményeinek angolítását, Csokits János nyersei alapján, mégpedig – ahogyan ez nyugaton szinte általános gyakorlattá vált – szabadversek formájában. János, a perfekcionista, belátta, hogy a formahű fordítás – angol felfogás szerint – gyakran ront a vers intellektuális tartalmán, s már csak azon igyekezett, hogy Hughes átérezze, mi rejlik egy-egy Pilinszky-vers mélyén. Ebben sikerrel járt, Ted Hughes fordításai jó versek, s mivel a fordító közben parnasszusi magasságokba emelkedett, bevezetett költővé tette Pilinszkyt vájtfülű brit irodalmi körökben.

   Csokits János főként a müncheni Látóhatárban közölte verseit, 1959-es költeménye, a „Ha elmondom, mi történt velünk” híressé vált a nyugati magyarok között, különösen az utolsó sorai: „...levelet írnak, pénzt kínálnak, / megmondják azt is, mit csináljak; / talán, ha nem tartom nehéznek, / a nagy történelmi perben / tanúnak beidéznek, / csak, kérik, ne nézzek oly leverten, / emlékeimből ne idézzek, / és mondjam, hogy mindent kihevertem.”

   Szabó Zoltán örömmel válogatta be Csokits verseit 1959-ben a Londonban kiadott „Kilenc költő” című emigráns-antológiába. János azonban oly igényes volt önmagával szemben is, oly sokáig szelektálta nem túl gazdag termése gyöngyeit, hogy önálló kötete végül hatvan éves koráig nem jelent meg.

   1963-ban  a Szabad Európa müncheni központja alkalmazta, végre volt biztos anyagi támasza. Bár a bajor fővárosban, az Új Látóhatár körül, mozgott valamicske irodalmi élet, a rádió Csokits Jánossal főleg kulimunkát végeztetett, a kulturális rovatban ritkán engedte csak mikrofon elé. Így a költő kapott az alkalmon, amikor a londoni BBC Magyar Osztályánál ürült státus. Ott Cs. Szabó Lászóval és Határ Győzővel is együtt dolgozhatott, és a rutin-munka mellett írogathatta gyakran elég szürreális, vagy éppenséggel epés rádióesszéit angol furcsaságok és napihírek ihlette témákról. Például a  londoni hagyományos évi virágkiállításon bemutatott húsevő dzsungelnövény láttán elmélkedhetett arról, felfalják-e idővel ezek a veszélyes szép virágok az emberiséget.

   János örökölt csinos összeget valamiféle amerikai nagynénitől, szép lakást vett magának, s legényember lévén barátait oda csak aperitif-re hívta (Csernus Tibor festménye díszítette a szalont), majd e bemelegítővel a sarki kiváló francia vendéglő, a Pomme d’Amour  volt a következő stáció, a meghívás csúcspontja. Idővel egy angol hölggyel kötötte össze életét, de csak ideiglenesen. Amikor a BBC nyugdíjazta, London zsibongásából, mindannyiunk meglepetésére, Andorrába költözött. Ő lett az egyetlen andorrai magyar költő. Andorra állóvize többé-kevésbé megfelelt volna a békés mediterrán környezetre vágyó embernek, de a szomszéd házban fiatal zenészek laktak, állandó ricsajt csapva. Ez már a rendszerváltás idejére esett, s Csokits János hazatért. Mégpedig Tatára.

    1988-ban jelent meg az első kötete, a „Látogatás egy égitesten”, 1992-ben érdekes könyvet írt „Pilinszky Nyugaton” címmel. A 2005-ös „Testvére minden kőnek” kötet után Csokits János elnyerte a József Attila-díjat. Tatán is megbecsülték, a megyei könyvtár adta ki a BBC-ben elhangzott rádióesszéit és irodalmi kritikáit. Utolsó válogatott kötete, a „Sötétedés”, mintha arra utalt volna, hogy az élet nem végtelen.

Sárközi Mátyás 

http://www.irodalmijelen.hu/node/10974

Literature ::
Translation ::

minimap