This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Toman, Karel: Az ősz unt elégiája (Stará alegorie podzimu in Hungarian)

Portre of Toman, Karel

Stará alegorie podzimu (Czech)

Rozmarný zlatník listy vytepal
ze zlata, bronzu, ze zamžené mědi,
je do trav rozhodil a dětem, větrům dal,
k hrám jejich zasněn hledí.

V měsíčných nocích starty' hudebník
pro rozkoš hraje, střídá housle s flétnou
a hraje milencům a chytá ptáků vzlyk,
když výškou k jihu létnou.

A básník soucitný, jenž ztavil křeč
zrad, žalů, zklamání, jež srdce drtí,
na rosu rytmickou a v křišt'álovou řeč,
sní o smiŕení v smrti.



Az ősz unt elégiája (Hungarian)


A bús ékszerész levelet ötvöz,
aranyból, bronzból, matt sárgarézbõl:
szélbe ring, fűbe hull, játékként röpdös,
nézi, hogy száll gyerekek kezébõl.

Holdfényes éjjel magának játszik
az öreg muzsikus, hol hegedűn, hol flótán,
szeretõk hallják, madarak viszik
a hangot délre, tolluk borzolván.

A költõ érzéseivel fájdalmat oszlat,
szétlök bút, csalódást, állati közönyt,
mindent a nyelv kristálypalotájába hordat,
a halállal rá új élet köszönt.



PublisherMagyarországi Eszperantó Szövetség
Source of the quotationHankó B. Ludmilla – Heé Veronika: A cseh irodalom története a kezdetektől napjainkig

minimap