Nezval, Vítězslav: TU 104 (TU 104 in Hungarian)
TU 104 (Czech)Ve výši deset tisíc pět set metrů, Věk, kdy lze letět z pólu na oázu, V té výšce, sedě jako doma v křesle, horoucně přeji světu při tom letu Az utolsó sor: „Mint az isten.” Az eredetiben ez úgy is olvasható, hogy „Mint egy isten”, és igazság szerint inkább erre gondolhatott a felszínes és gyermeteg Nezval, nem pedig arra, hogy Isten, az európai civilizáció többezer éves irányítója, sajnálatos módon elszunnyadt. Mit neki Hekuba, mit neki Isten! Mélyebb vagy eredetibb gondolkodású költő, mint például Emily Dickinson, akinek homlokegyenest ellenkező jellegű verseit Nezval verseivel váltogatva fordítgatom, nyilván ezt írta volna, a gyermekkorában feltehetőleg jól belésulykolt zsoltárok közül a 121.-re célozva: „Imé nem szunnyad és nem aluszik az Izráelnek őrizője”, azaz Isten. Nezval magyarulbábelbenbeli Életrajza azt írja, hogy a háború után írt versei nem érik el korábbi verseinek színvonalát. Énszerintem többnyire korábbi versei sem érik el a saját színvonalukat: rengeteget írt, verseinek gyakran érdekes és eredeti, még sokkal gyakrabban lapos központi gondolata körül véletlenszerűen lebegnek különféle tematikai és formai érdekességek, gyakran a rímlehetőségek véletlenszerű összecsengése által generálva. Mint pl. itt: az első strófa utolsó sora az eredetiben szó szerint: a televízió, a repülőgépek és a pulóverek korában. A „pulóver” egyszerűen úgy került oda, hogy jól rímel az első sor utolsó szavával (metrů = méterek). Namármost a pulóvert vagy nyolcvan-száz évvel a vers keletkezése (1957) előtt „találták fel”, ezért a XX. század közepét a pulóverek korának nevezni, az vagy szamárság, vagy irónia. De a repülőgépet is vagy ötven évvel a vers keletkezése előtt találták fel! Az ötvenes években emlékeim szerint több repülőgépet láttam, mint személyautót, semmiféle feltűnést sem keltettek, még bennünk, gyerekekben sem. Nezval egész életében láthatott repülőgépeket. Lelkendezését inkább az váltotta ki, hogy az a repülőgép nem egyszerűen repülőgép volt, hanem: SZOVJET repülőgép! A felszínes és gyermeteg Nezval a Szovjetúnióért lelkesedik. De ne felejtsük el, hogy komoly, nem felszínes és nem gyermeteg tudósok, írók, művészek, köztük nem egy Nobel-díjas, szintén gyermetegen lelkesedtek a gulagos, népelnyomó és népirtó szovjet rendszerért... sőt nem is gyermetegen, hanem éppen ellenkezőleg felelőtlenül, morálisan súlyosan elítélendő módon.
|
TU 104 (Hungarian)Tízezer méternyi magasban, Mert úgy úszik földrészek közt e csónak, Úgy ülök itt, mint otthon a fotőjben, az embereknek forrón itt kívántam én Az egyik legmegbecsültebb cseh irodalomkritikus (František Šalda), azt írta Nezvalnak talán legnépszerűbb verseiről, a Róbert Dávid-balladákról (l. néhányukat a Bábelen), hogy felszínesek, üres bravúroskodások. Ez tökéletesen igaz, mindazonáltal nem csak azért olyan népszerűek azok Csehországban, mert az olvasóközönség ostoba vagy komolytalan. Hanem azért is – főleg azért –, mert érdekesek. Ha valami nem lehet egyszerre mély is meg érdekes is, hanem csak vagy az egyik vagy a másik, akkor én az érdekességet választanám... „Minden műfaj jó, kivéve az unalmas műfajt”, írta Voltaire. Ebben én egyetértek vele.
|