Neruda, Jan: A „Három liliom”-ban (U tří lilií in Hungarian)
U tří lilií (Czech)
Myslím, že jsem tenkráte šílil. Každá žilka hrála, krev byla rozvařena. |
A „Három liliom”-ban (Hungarian)Azt hiszem, akkoriban közel álltam a megbolonduláshoz. Rángatózott minden idegem, és forrt a vérem. Sötét, de meleg nyári éj volt. Az utóbbi napok fülledt, mozdulatlan levegője végre fekete felhőkbe sűrűsödött. Estefelé fergeteges szél kezdte űzni őket, aztán hatalmas vihar tört ki, és szakadt a záporeső. Késő éjjelig tartott. A „Három Liliom”-hoz címzett kis vendéglő faárkádjai alatt ültem, közel a Strahovi-kapuhoz. Nagyobb számú vendég csak vasárnaponként járt ide, amikor a szalonban a hadapródok és a tizedesek zongoraszó mellett táncolnak. Éppen vasárnap volt. Az árkádok alatt ültem egy asztalnál, közel az ablakhoz, teljesen egyedül. Egyik mennydörgés a másikat érte, és a zápor vadul csapkodta felettem a cseréptetőt. A víz fröcskölő patakokban ömlött. Bent kis szünetekkel, újból és újból rázendített a zongora. Néha a nyitott ablakon keresztül figyeltem a táncoló és nevető párokat, majd a sötét kertbe bámultam. Amikor erősebben villámlott, az árkádok végén, a kert falánál felhalmozott fehér, emberi csontokra esett a tekintetem. Valaha temető volt itt, és éppen ezen a héten ásták ki a csontvázakat, hogy elszállítsák valahová. A föld még fel volt ásva, és a sírok nyitva. Nem bírtam egy helyben maradni. Gyakran felálltam és egy-egy pillanatra odaléptem a kitárt ajtóhoz, hogy közelebbről lássam a táncoló párokat. Egy gyönyörű, tizennyolc év körüli leány csábított oda. Karcsú termet, telt, kívánatos formák, nyakszirtjén rövidre vágott fekete haj, sima, kerek ábrázat, világos szem - igazán gyönyörű leány! Engem legkivált a szeme csábított. Világos, mint a víz, és mint a víz tükre, olyan rejtélyes. Olyan rejtélyes, hogy felidézi e szavakat: „Inkább jóllakik a tűz fával, a tenger vízzel, mint a szépszemű nő a férfiakkal.” Úgyszólván szünet nélkül táncolt, de észrevette, hogy figyelem. Ha az ajtó mellett táncolt, ahol álltam, mindig merően rám nézett, amikor tovább forgott, láttam és éreztem, hogy minden fordulatnál rám irányul a szeme. Nem vettem észre, hogy bárkivel is szóba elegyedett volna. Megint az ajtóhoz léptem. Tekintetünk rögtön találkozott, jóllehet a lány a hátsó sorban állt. A négyes a végéhez közeledett, a zene az ötödik részt játszotta, s ekkor átázva és zihálva egy másik leányka futott be a terembe. A szépszeműig törte át magát. A zene éppen a hatodik figurát kezdte. Az elöl állók során át sugdosott valamint a szépszeműnek, s az némán intett a fejével. A hatodik figura valamivel tovább tartott, egy virgonc kis kadét vezényelte. Amikor vége lett, a szépszemű még egyezer a kertajtó felé nézett és a szalon első ajtajához ment. Láttam, amint kint a fejére húzta felsőszoknyáját és eltűnt. Visszamentem a helyemre és leültem. A vihar újult erővel tört ki, mintha eddig csak pihent volna. A szél zúgott, és csapkodtak a villámok. Izgatottan hallgattam e tombolást, de csak a leánykára és csodás szép szemére gondoltam. Hazamenetelről úgysem lehetett volna szó. Negyedóra múlva újból a szalon ajtaja felé néztem. A szépszemű megint ott állt. Átázott ruháját igazgatta, nedves haját törülte, valamivel idősebb barátnője segített neki. - Miért mentél haza ebben a zivatarban? - kérdezte a másik. - A húgom jött értem. - Most hallottam először a hangját. Selyempuhán zengett. - Történt valami otthon? - Éppen most halt meg az anyám. Megremegtem. A szépszemű megfordult és előrelépett, mellettem állt, tekintete megpihent rajtam, éreztem kezét az én reszkető kezem mellett. Megfogtam a kezét, puha volt. Hallgatva húztam tovább... tovább az árkádokhoz, a leányka ellenkezés nélkül követett. A vihar most érte el tetőpontját. A szél valóságos vízözönt zúdított ránk, ég és föld zengett, fejünk felett villámok cikáztak, s körülöttünk mintha a halottak is üvöltöztek volna sírjukból. Szorosan hozzám simult, éreztem, hogy nedves ruhája a mellemre tapad, éreztem puha testét, forrón áramló leheletét. S hogy azt a züllött lelkét ki kell innom belőle.
|