Červený květ (Slezské písně) (Czech)
Za temným oknem, v květníku sivém, hrubý a špičatý mračil se kaktus. Jednoho jitra červený z lodyhy vyrazil kalich, červený květ.
Byl u nás básník, co jiné měl oči, co měl rád vonné a nádherné růže. Distichem zvučným pochválil růži a odsoudil pyšně ten rudý květ.
Jsou duše drsné, co samy šly žitím, hroty a ostny je zalily vrchem. Co měly v srdci? Kvetly-li jednou a kvetly-li v noci, hleď, rudým květem... Uploaded by | Répás Norbert |
Source of the quotation | http://www.cesky-jazyk.cz/cjl/ |
|
|
Piros virág (Sziléziai dalok) (Hungarian)
Sötét ablak mögött, szürke cserépben durván és hegyesen kaktusz duzzogott. Egy reggelen szárából piros kehely tört elő, piros virág.
Volt nálunk egy költő, szeme másképp látott, ő az illatos ékes rózsákat kedvelte. Hangzatos kétsorossal[1] magasztalta a rózsát, de a vörös kelyhet büszkén lefokozta.
Vannak rideg lelkek, kik egyedül járták éltüket és hegyrakásnyi él meg tüske árasztotta őket el. Mi lakolt szívükben? Ha egyszer kivirultak és éjszaka virultak, lásd, vörös virágba fakadtak...
[1] Kétsoros = dichtichon, az elégia a görögöknél egyéni érzelmeket és gondolatokat közlő, gyakran szerelmi költemény volt; formája mindig disztichon (hexameter és pentameter). A későbbi költőknél formája is, tartalma is megváltozott: bármilyen formában írt verset elégiának nevezünk, ha tárgya panaszos, kesergő, mélázó. A disztichon volt állandó formája az epigrammának is (a szó jelentése: felírás). Éppen mert felírásra, kőbe vésésre volt szánva, csak rövid lehetett. Rendszerint valami bölcs igazságot fejezett ki csattanás formában. A rómaiaknál gúnyos ízt kapott. Az egyéni érzésnek alig volt szerepe a lírában. Ebben a tekintetben már fejlődést jelentett, amikor divatossá vált a vers ilyenforma megkezdése: Ám énekelje más ezt meg azt, én ezt meg amazt akarom megénekelni. Változatosabbá tette a lírai formákat és a kifejezett egyéni érzést két nagy görög költő, Alkaiosz és az első költőnő, Szapphó, a nőiesség, az asszonyi vágyakozás őszinte megszólaltatója. Forrás: Benedek Marcell, Világirodalom I. Az első nagy korszak, Minerva zsebkönyvek.
|