O Minulá, když smrti věčný passát… (Czech)
Vzduch světlem hořel, v těžkou vůni stlíval, kov její písně v sladké stříbro tál, a smutek dní, jenž v duší zrcadla se díval, a před jejím prahem okouzlený stál.
O Minulá! Když smrti věčný passát ze zátok stínů v modrá města táh’, v tvůj pokoj písněmi a dívčí vůní nassát do oken leh’ a kvílel v mrákotách,
v plyn uhelný se v řasy záslon tiskl a dechem padal duším do snění, tvé písně žhavý proud, jak výkřik světla vtryskl v orchestr tajemného mlčení.
Zas hořel vzduch a v těžkou vůni stlíval, kov zvonů v tvrdých intonacích tál, a smutek dní, když v duší zrcadla se díval, u tvého prahu zadumčivý stál.
......................................
Az utolsó sor: a szokásos alak „zádumčivý“; az interneten szereplő forrásban vagy nyomdahiba van, vagy pedig a kéziratot követi az, és ott talán rövid „a“ szerepel, valószínűleg szándékosan, és a költő gondolatában alighanem volt valami árnyalatnyi jelentéskülönbség a kétféle alak között. Akad ilyen eset Březina verseiben, a filológusok örömére. Uploaded by | Efraim Israel |
Source of the quotation | https://cs.wikisource.org/wiki/Sv%C3% ADt%C3%A1n%C3%AD_na_z%C3% A1pad%C4%9B/O_Minul%C3%A1,_ kdy %C5%BE_smrti_v%C4%9B%C4%8Dn% C3%BD_pass%C3%A1t%E2%80%A6 |
Publication date | 1983 |
|
Ó, Transita, míg halál fújta passzát... (Hungarian)
Korhadt a fojtó lég meg fényben égett, az ő dala féme ezüstre vált, s a napok gyásza, mely lelkek tükrébe nézett, az ő küszöbénél bűvölten állt.
Ó, Transita! Míg halál fújta passzát árnyöblökből kék városokba tört dalokkal s lányillattal telve futva pusztát s ablakod-megfeküdve kába kört,
széngázul függönyráncba fészkelődve s hullva lelkek álmodásaiba: a te villám dalod mint fénysikoly szökött be a hallgatás szimfóniáiba.
Korhadt megint a fojtó lég meg égett, a harangok féme ólmosra vált, s a napok gyásza, míg lelkek tükrébe nézett, a te küszöbödön borongva állt.
............................................ Transita (latin): „aki átment” (nőnemben), „Ó, te, aki átmentél”, ti. a halálba. Az eredetiben Ó Minulá áll, = Ó, (te, az) Elmúlt! Azért volt szükség latin szóra, mert a magyarban nem lehet kifejezni a nőnemet. A vers így is ezoterikus, jelentése Březina egész életművének ismeretében is inkább csak sejthető, mint érthető. Az első versszakbeli „ő” is nőnemű az eredetiben. Aki meghalt, az minden valószínűség szerint Březina anyja; az „ő” talán egy hús-vér lány vagy nő, vagy csak elvont értelemben maga a nőiség, annak „dala” (egyénisége? lelke?) vonta magához a költő lelkét, akinek egész költészete a halál szuggesztiójának jegyében áll. A második versszak minden bizonnyal anyja halálát „jelenti”: azóta a költő lelke nem ama másik nő küszöbénél vár bebocsátásra, hanem halott anyja küszöbénél. – Másik lehetőség: az „ő” is a költő anyja, de még élő anyja, a „te” pedig a halál világába átlépett anyja.
Uploaded by | Efraim Israel |
Publisher | Európa Könyvkiadó, Budapest |
Source of the quotation | Otokar Březina: Rejtett történelem |
Bookpage (from–to) | 13 |
Publication date | 1983 |
|