Vzkriesenie (Szlovák)
Tvoja stopa sa stráca v tme, ďalej je len cesta, plná búrkou zbitých kvetov, zlomená sviežosť. Mám pod nohami pery tvojich nôh a stromy, vysoké hrdlá pripútané k nebu so všetkým, čo je nevyslovené. Na tomto mieste musím zotrvať, aj keď sa zvonka neodlišuje od iných, zabudnutých miest – nevdojak láska bolesť, drapľavú predtuchu krásy, ktorá sa ešte neoddelila odo mňa. |
Feltámadás (Magyar)
Nyomod elvész a homályban, tovább már csak vihartól szabdalt, virágok övezte út vezet, derékba tört frissésség. Talpammal lábad ajkait taposom és a fák, mély torkok, mindennel mi kimondhatatlan az éghez láncoltattak. Itt kell rostokolnom ezen a helyen, még ha látszólag nem is különbözik más, feledett helyektől – mit sem sejtve a szererelemről s fájdalomról, a gyönyör érdes misztikumáról, melyek még nem hagytak magamra.
|