Petőfi Sándor: Fall is again, fall is here (Itt van az ősz, itt van újra Angol nyelven)

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Erdőd, 1848. november 17-20.

Fall is again, fall is here

Beautiful as ever for me,

God only knows why I love it,

But I love it, I do!

I sit down on a hilltop,

From here I take a look around,

I listen as leaves are falling:

To the tender, rustling sound.

Beams of the sun look at the land

With a gentle, caring smile,

As a loving Mother would look

At her dormant child.

And indeed, when autumn arrives,

The earth does not die, just sleeps,

It is in her eyes: she’s not sick,

Only drowsy, a little bit.

She’s taken of her fair clothes,

In complete silence undressed.

She will dress when dawn is coming,

And springtime is in progress.

Sleep tight then, beautiful nature,

Till morning slowly comes, sleep,

And from dreams you should only

The most pleasurable keep.

I touch my lute quietly

With the tip of my fingers,

My soft and gloomy song resounds,

It’s your lullaby, that ligers.

My Dear, sit here by my side,

Sit silently till my song,

Like whispers of the wind

Above the lake, fade, before long.

If you kiss me, place your lips

On my lips very slowly,

Let’s not wake from her dream the

Slumbering nature suddenly.

Endrőd 17-20 November, 1848